Marokkó legszebb helyeit bemutató sorozatunk második részében magunk mögött hagyjuk a Szahara dűnéit, és az Atlanti-óceán partjától az Atlasz hegyei felé indulunk. Halászkikötő, hatalmas sziklaszoros, különös hegyi kisváros és egy kék-fehér erődnegyed is kerül az útba.

Az ország egyik legnagyobb vonzereje éppen ez a változatosság. Essaouira szeles óceánpartjától néhány száz kilométerrel beljebb már négyezres hegyek emelkednek, délebbre pedig az Anti-Atlasz kopár sziklavilága kezdődik.

6. Essaouira – fehér házak az Atlanti-óceán partján

Essaouira egészen más ritmusú város, mint Marrákes vagy Fez. Fehér falak, kék ajtók, sirályokkal teli halászkikötő és az óceán felől érkező állandó szél határozza meg a hangulatát. Az óvárost kőfalak választják el a tengertől, a Skala bástyáiról pedig jól belátható a hullámos Atlanti-óceán.

A mai Essaouira a 18. század végén épült ki, és különlegessége, hogy korabeli európai erődépítészeti elveket alkalmaztak észak-afrikai környezetben. Fontos kereskedelmi kikötőként Európát, Marokkó belsejét és a Szaharán túli területeket kötötte össze; medinája 2001 óta UNESCO-világörökség.

A város múltja azonban ennél jóval régebbre nyúlik. A közeli szigeteken már az ókorban is jelen voltak kereskedők, később pedig a tengeri csigákból előállított értékes bíborfesték miatt vált ismertté a környék.

Essaouirához egy jóval modernebb legenda is kapcsolódik. A történet szerint Jimi Hendrixet a közeli homokba omló romok ihlették a Castles Made of Sand megírására. Jól hangzik, csak éppen a dal 1967-ben már megjelent, Hendrix pedig 1969-ben járt Marokkóban – vagyis a legenda inkább a város mítoszainak része, mint zenetörténeti tény.

7. Atlasz-hegység – Marokkó magas teteje

Marrákes pálmái és kertjei mögött tiszta időben feltűnik a Magas-Atlasz hosszú hegyvonulata. A látvány különösen télen és tavasszal érdekes, amikor a magasabb csúcsokon még hó lehet, miközben odalent már egészen más világ fogadja az utazót.

A hegység legmagasabb pontja a 4167 méteres Dzsebel Toubkal, amely egyben Észak-Afrika legmagasabb csúcsa. A Magas-Atlasz mintegy 750 kilométeren húzódik, és természetes választóvonalként áll Marokkó atlanti, mediterrán és szaharai tájai között.

A hegység nevéhez még az ókori görög mitológia is hozzátette a maga történetét. Atlasz titánt Zeusz arra ítélte, hogy vállán tartsa az égboltot, az európai hagyomány pedig a messzi nyugat hatalmas hegyeit is hozzá kapcsolta. Így lett Atlasz neve nemcsak egy mitológiai alaké, hanem Észak-Afrika nagy hegyláncáé is.

Nem feltétlenül kell a Toubkal csúcsáig kapaszkodni ahhoz, hogy érdemes legyen felkeresni a vidéket. A kisebb hegyi falvak, teraszos földek és völgyek már egy rövidebb kiránduláson is egészen más Marokkót mutatnak.

8. Tafraoute – gránitsziklák az Anti-Atlaszban

Tafraoute az Anti-Atlasz egyik különleges kisvárosa, amely szinte elveszik a hatalmas, gömbölyded sziklatömbök között. A környéket pálmák, mandulafák, száraz völgyek és sziklás hegyoldalak váltakozása teszi karakteressé.

A vidéket legjobb lassan felfedezni. Tafraoute körül könnyebb gyalogos útvonalak vezetnek a hegyek közé, délebbre pedig az Aït Mansour-völgy szűk szurdoka és pálmái kínálnak látványos kitérőt. Az eredeti összeállítás is elsősorban a környék túra- és kerékpáros lehetőségeit emelte ki.

Különös látványt jelentenek az Ammeln-völgy híres festett sziklái is. A hatalmas köveket élénk színek emelik ki a természetes, barnás-rózsaszín tájból – nem ősi sziklarajzokról van szó, hanem modern művészeti beavatkozásról, amely mára Tafraoute egyik ismert látványossága lett.

Tafraoute azért érdekes, mert itt már nem a nagy műemlékek dominálnak. Maga a táj a látnivaló.

9. Todra-szurdok – út a sziklafalak között

Tinghir közelében a kopár hegyek között egyszer csak összeszűkül a völgy, és megjelennek a Todra-szurdok szinte függőleges falai. A keskeny út mellett a sziklafalak olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy a méretek igazán csak akkor érzékelhetők, amikor már közöttük sétálunk.

A szurdokot a Todgha vízfolyása alakította ki, és a leglátványosabb részen a sziklafalak több száz méter magasra emelkednek. A környék ma a túrázók mellett a sziklamászók egyik kedvelt marokkói célpontja is.

Érdemes azonban nem csak felfelé nézni. Tinghir pálmaligetei és a szurdokhoz vezető völgy zöld földjei különösen szép kontrasztot alkotnak a körülöttük emelkedő száraz hegyekkel.

10. Udayas kasba – Rabat kék-fehér negyede

Marokkó fővárosa első pillantásra rendezettebb és nyugodtabb, mint az ország híresebb királyi városai, de az Atlanti-óceán és a Bou Regreg folyó találkozásánál fekvő Udayas kasba pillanatok alatt visszavisz a régi Marokkó világába.

A 12. századi erőd falai mögött keskeny utcák, fehérre meszelt házak és kék ajtók sorakoznak. A negyed történetéhez később az Ibériai-félszigetről érkező andalúziai közösségek is hozzátették saját hagyományaikat, a kasba mellett pedig ma is megtalálható az andalúz kert.

Fontos pontosítás, hogy nem önmagában a kasba került fel 2012-ben az UNESCO listájára: az Udayas erődnegyed a „Rabat, modern főváros és történelmi város” néven védett, nagyobb világörökségi terület része.

Ha Rabatban csak egy régi városrészt nézünk meg, ezt nem érdemes kihagyni. A kasba magasabb pontjairól ráadásul a folyótorkolat és az Atlanti-óceán is jól látható.

+1. II. Hasszán-mecset – Casablanca jelképe

Casablanca elsősorban modern nagyváros, de az óceánparton álló II. Hasszán-mecset mellett nehéz szó nélkül elmenni. A hatalmas épület közvetlenül az Atlanti-óceán mellett emelkedik, így a hagyományos marokkói díszítéshez szokatlanul tágas, tengeri környezet társul. Az eredeti cikk is ráadásként emelte ki ezt a helyszínt.

Az 1993-ban átadott mecset 210 méteres minaretje ma is a világ legmagasabbjai közé tartozik. A belső imatér mintegy 25 ezer hívő befogadására alkalmas, miközben az épületet hagyományos marokkói zellige mozaikok, faragott fa és gazdag vakolatdíszítés teszi különlegessé.

A mecset jó lezárása ennek a marokkói utazásnak is. A tíz helyszín – és a ráadás – között van középkori medina, sivatag, négyezres hegység, óceánparti erődváros és modern vallási épület. Talán éppen ez Marokkó legnagyobb vonzereje: néhány nap alatt olyan tájak és városok követik egymást, amelyek első látásra mintha nem is ugyanahhoz az országhoz tartoznának.