Európa a második világháborút követően nem csak gazdaságilag, hanem ideológiailag is megosztottá vált, mely a hidegháború folyamán fizikai elszigetelésben is megnyilvánult. Az országok nyugati határai mentén fokozatosan megjelentek a határzárak. 260 kilométer komplex védelmi rendszer jött létre az Osztrák-Magyar határon. Megfigyelőtornyok, szögesdrót, nyomsáv, jelzőkerítés. Hogy csak pár borzalmat említsünk abból az időből, melyet ma már sokan el sem tudnának képzelni. 25 év emlékei ezek, melyeket máig sokak őriznek. Az 1989. augusztus 19-én tartott békedemonstrációra, a Páneurópai Piknikre emlékezünk.
1989.
augusztus 19: a vasfüggöny, ahogyan a korábban terjesztett röplapokon is állt,
most nyitva áll, ha csak egy nagyon rövid időre is. Több, mint 600
NDK-állampolgár használta ki az adódó lehetőséget, hogy nyugatra szökjön. Bella
Árpád határőr alezredesnek köszönhetően azonban, a magyar határőrség az
érvényben lévő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe. Fontos mérföldkő volt ez
azon folyamatokban, melyek végül a német újraegyesítéshez vezettek.
A magyarokat és
a németeket valószínűleg elválaszthatatlanul kötik össze 1989 történelmi
eseményei. A Páneurópai Piknik volt az egyik láncszeme az elnyomás ellen, a
szabadságért vívott közös harcnak. A „vasfüggöny” áttörésével nem csak a jelen
lévők, a több száz osztrák, magyar és német résztvevő, hanem egész Európa, s
talán az egész világ vett szimbolikusan búcsút s kétpólusú világ és a sztálini,
illetve poszt-sztálini diktatúrák regnálásától.