Európa a második világháborút követően nem csak gazdaságilag, hanem ideológiailag is megosztottá vált, mely a hidegháború folyamán fizikai elszigetelésben is megnyilvánult. Az országok nyugati határai mentén fokozatosan megjelentek a határzárak. 260 kilométer komplex védelmi rendszer jött létre az Osztrák-Magyar határon. Megfigyelőtornyok, szögesdrót, nyomsáv, jelzőkerítés. Hogy csak pár borzalmat említsünk abból az időből, melyet ma már sokan el sem tudnának képzelni. 25 év emlékei ezek, melyeket máig sokak őriznek. Az 1989. augusztus 19-én tartott békedemonstrációra, a Páneurópai Piknikre emlékezünk.

1989. augusztus 19: a vasfüggöny, ahogyan a korábban terjesztett röplapokon is állt, most nyitva áll, ha csak egy nagyon rövid időre is. Több, mint 600 NDK-állampolgár használta ki az adódó lehetőséget, hogy nyugatra szökjön. Bella Árpád határőr alezredesnek köszönhetően azonban, a magyar határőrség az érvényben lévő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe. Fontos mérföldkő volt ez azon folyamatokban, melyek végül a német újraegyesítéshez vezettek.
A magyarokat és a németeket valószínűleg elválaszthatatlanul kötik össze 1989 történelmi eseményei. A Páneurópai Piknik volt az egyik láncszeme az elnyomás ellen, a szabadságért vívott közös harcnak. A „vasfüggöny” áttörésével nem csak a jelen lévők, a több száz osztrák, magyar és német résztvevő, hanem egész Európa, s talán az egész világ vett szimbolikusan búcsút s kétpólusú világ és a sztálini, illetve poszt-sztálini diktatúrák regnálásától.

„A kerítés mellett lehettünk tanúi egy újabb csoport határátlépésének, s a dróton már segítséggel átbújó emberek feszültségének, majd a "szabad földön" kibuggyanó örömkönnyeknek, boldog ölelkezéseknek. Akkor már ragyogó mosollyal integettek vissza nekünk, akik közé időközben két, éppen szolgálatot teljesítő határőr is megérkezett. Géppisztolyuk csövébe egy színpadias gesztusokra hajlamos úr virágot tűzött. A két katona állt és mosolygott. Az, hogy még figyelmeztető lövést sem adtak, mutatta az e napon kezdődő - és talán nemcsak egyetlen napig tartó - szabadságot.” – Részlet, Soproni Hírlap 1989. augusztus 25.